A "Maneki Neko" japánul nem jelent mást, mint "hívogató macskát". 

Alakja jellegzetes: egy ülő macska, amely felemeli az egyik mancsát; nyakában nyakörv. Kissé duci, kerekded. Két fajtája van: az, amelyik a jobb mancsát emeli fel, és a másik, amelyik a balt. A jobb mancsát felemelő Maneki Neko a pénzt és a gazdagságot csalogatja a házhoz, a bal mancsával integető pedig az embereket, a barátokat és a vásárlókat. Állítólag ez utóbbiból valamivel több van, mint az előbbiből. 

Egy magára valamit is adó Maneki Nekónak van egy vörös szalag, nyakörv (piros virágból készült, a hichirimen-ből) azon egy kis csengettyű. Gyakran látunk rajta egy előkeszerű kötényt és kezükben egy aranyérmét. Az érmét kobannak hívják és az Edo korban használták.
Ebben a korban (1603 – 1868) a macska nagyon sokba került, így a tehetős úrhölgyek úgy vigyáztak rájuk, mint a szemük fényére. Ezért is kötötték nyakukra a kis csengettyűt, amivel ha nem is látták, de hallották, hogy merre jár kis kedvencük.

Háromszínű Maneki neko
A Maneki Neko sok színben elérhető, de mégis a legkeresettebb a háromszínű. Ebből a fajtából készítik a legtöbbet.

Fehér Maneki Neko
A második legnépszerűbb szín a fehér. A fehér a tisztaság jelképe, így a fehér Maneki Neko megtisztulást hoz a ház lakóinak.

Fekete Maneki Neko
A gonosz szellemek és a rossz szerencse kivédésére készültek.

Az új generáció
Manapság már előfordul, hogy látunk ilyen kis macskaszobrokat vörösben, ami a betegséget és a rossz szellemeket űzi el, aranyban, ami pénzt hoz, és rózsaszínben ami a szerelmet vonzza. Ezen kívül láthatunk perselyes verzióban, legyezősben, kulcstartósban, légfrissítősben, WC deszkásban és megannyi másban, amin nem szabad csodálkoznunk addig, amíg Japánról olvasunk.

A Maneki Nekót ábrázoló kis és nagy macskafigurák japánszerte megtalálhatóak. A boltoknál, vendéglőknél, pacsinkó (egyfajta szerencsejáték) termekben, házak ablakában, mindenhol.
Miért ilyen népszerű a Maneki Nekó? A japánok sem igen tudják megmagyarázni… csak, mert van az az aranyos szeme és a kerek pofija.

Forrás: www.virtus.hu