Október 1-én reggel már nagyon korán felkeltem, érthető, hiszen nem tudtam aludni. Összeszedtem minden holmimat amit koncertre akartam vinni, aztán indulhattunk is ^^. Szerencsére nagyobb társasággal mentem, így a Pestre vezető hosszú út egész jó volt. Annyira izgatott voltam, hogy megállás nélkül röhögtem az égvilágon mindenen, pedig általában nem szoktam XD. A többiek már le akartak csapni XD. Aztán felértünk Pestre, és akkor görcsbe rándult a gyomrom, meg milliónyi kérdés árasztotta el az agyamat: Itt lehet már? Most mit csinál? A PeCsánál vannak már emberek? Délelőtt még erre-arra elmászkáltunk aztán dél körül elmentünk a szálláshelyünkre, ahol lepakoltuk a cuccainkat, majd átöltöztünk, belőttük a sérónkat, és mehettünk is. Gyalog mentünk át a PeCsához, mert tök közel volt a szálláshelyünkhöz, aminek azért örültem, mert gondoltam, legalább a koncert után nem kell órákig utazgatni, hogy alhassak egy jót.

Mikor odaértünk már tök sokan várakoztak ott, komoly sor kígyózott a bejárattól kezdve. Szépen beálltunk a sor végére és izgatottan vártuk, hogy teljen az idő. Közben összebarátkoztunk néhány lánnyal, akik legalább annyira várták az egészet, mint mi, de hát ki nem? ^^ Megkukkantottuk a turnébuszt is, ami nagyon szép volt *______* Tök örültünk a fejünknek, erre a biztonságiak elküldtek minket onnan, mondván, hogy Miyavi még alszik, ne zajongjunk...A buszhoz nem mehettünk valami közel, mert a PeCsa udvarán állt, szépen körbekerítve...

Néhány óra elteltével, ahogy ott a sor mellett sétálgattunk, közben aláírtuk a zászlót is, észrevettük, hogy a sor legelején egy kicsi, üres hely " néz ránk " , hívogatóan, tárt karokkal... és mi szépen, óvatosan, kis feltűnösködéssel, aranyosan, mosolyogva beálltunk oda. Akik ott álltak nagyon rendesek voltak, mert nem szóltak egy szót se, nem mondták, hogy húzzunk el onnan, szóval azoknak ezúton is köszi! ^^  

Este 7 körül, mikor már kezdett besötétedni, nagyon komoly tömeg várt a PeCsa előtt, legalább négyszerese annak a tömegnek, amit akkor láttunk, mikor odaértünk. Mi nem mozdultunk a galád módon megszerzett helyünkről, hiszen azzal szemben ott volt az egyik bejárat. Azonban a biztonságiak pont azt nem akarták kinyitni -_-' Majdnem szívrohamot kaptunk, főleg azok akik már reggeltől fogva ott álltak sorban, hogy előbb bejussanak...Bezzeg középen kinyitották volna...Mindenki nekiállt háborogni, hogy ez tök igazságtalan, aztán ezzel sikerült jobb belátásra bírni a szervezőket és azt az ajtót is kinyitották nekünk. Belőlem egy nagy sóhaj tört fel. És megindult az elmebeteg tolakodás!!! Mindenki ezerrel nyomult befelé, sokan átmásztak a kordonon, nem  kímélve másokat, csakhogy előbb bejussanak. És jómagam is így tettem: ügyesen, senkit sem agyonrúgva átmásztam a kordonon és máris közelebb kerültem a célhoz XD Átvizsgálták az embert és berohantam a színpadhoz *_________*

Kegyetlen másfél óra következett....A színpad közepétől kicsit balra álltam a második sorban ( idilli, tökéletes hely ), a tömeg meg egyre csak gyűlt körülöttem.  Nem vagyok ájulós típus, de nem sok híja volt, hogy kidőltem. A borzadalmak: 1. Nem volt levegő. De egyáltalán nem. Mindenki fuldoklott. 2. Meleg volt. Ahogy egyre többen és többen lettünk, úgy nőtt a hőmérséklet, megnehezítve méginkább a levegőhöz jutást. 3. Összenyomtak. Még el sem kezdődött a koncert és kegyetlen nyomásnak lettem kitéve. Persze lehetne mondani, hogy aki nem bírja az ilyesmit, az húzzon a vérbe, ne foglalja elől a helyet. de mivel még senki sem volt a színpadon, hülyeség volt nyomulni. 4. Különféle illatok. Mivel hogy rohadtul meleg volt, nem kaptam levegőt és kezek kapirgáltak a vesémben, az illatok is elviselhetetlenné váltak. Még a legfinomabb illatú parfüm is kiakasztott volna, nemhogy az a rengeteg ami ott körülvett. Szóval totál agyzsibbasztó volt minden, a percek óráknak tűntek, amíg ott várakoztunk, szenvedtem, de megérte.

Aztán kialudtak a fények és elhallgatott a zene....

A tömeg felsikított....

És belépett Miyavi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A zenekarral együtt a színpadra állt és máris nyomni kezdték a zenét. Abban a pillanatban elmúlt a szenvedés ( ez elég költőien hangzik ), de nem fájt az, ahogy rengetegen rám nehezednek, nem éreztem azt, hogy nincs levegő, stb. Megállás nélkül sikítoztam, ugráltam, a kezeim végig a  levegőben voltak.  Az első néhány számnál szinte fel sem fogtam, hogy Miyavi ott áll előttem, tényleg csak néhány méterre tőlem, az ő hangját hallom...*_________* Egyszerűen leírhatatlan, amit ott éreztem. Nem igazán lehet szavakkal megfogalmazni, hogy milyen érzés volt látni azt, ahogy mozog, akit eddig csak gépen láttam különféle videkókban, hallani, mikor eddig csak mp4-en szólt az ő zenéje. Csodálatos volt. Felfoghatatlan ^^.  Néhányszor megszólalt magyarul is, de azt hiszem az volt a legszebb, amikor azt mondta: " Szeretlek. " Akkor mindenki ész nélkül síkitani kezdett, én is ^^ Fél óra múlva kezdtem kicsit magamhoz térni, akkor már felfogtam azt is, hogy milyen számokat játszanak. Arra tök emlékszem, hogy a Subarishiki Kana-t ezerrel ordítottam, és fantasztikus volt úgy hallani, hogy az egész tömeg velem énekli ^^ Aztán láttam, hogy Miyavi a jobb oldalra levágtázik! Nem láttam abból semmit, hogy ott mi történik, csak azt lehetett hallani, hogy mindenki őrölten sikít. El sem tudtam képzelni, mit csinál ott Miyavi O_O Aztán visszament a színpadra és folytatta a műsort.  Koncert közben többször is bedobáltak üvegeket a tömegbe, reméltem, hogy majd nem találnak fejbe egyikkel sem XD.

Azt hiszem abban mindenki egyetért velem, hogy zseniálisan tud gitározni. Alighogy kézbe vette a gitárját, nekem tátva maradt a szám. *_____________* Nem elég hogy hihetlen ügyességgel játszott le mindenféle bonyolult dallamot, még különféle pózokban is profi szinten nyomta XD Volt hogy a háta mögé emelte a gitárját és úgy játszott, meg szinte elfeküdt a színpadon és úgyis hibátlanul gitározott. *________________* Én mondom, nagyon ért hozzá.

Volt egy olyan, hogy egy szegény csajszi rosszul lett és elájult. A nagydarab biztonsági őr máris felállt a kordonhoz és próbálta kiszedni a lányt, Miyavi meg azt hitte ( legalábbis úgy tűnt ), hogy valakitől a fényképezőgépet akarják elvenni, mert ugye azt alapba tilos volt behozni, és mondta is, hogy " No, no, no.." vagyis hogy semmi baj, nem kell ebből ügyet csinálni, de amint meglátta, hogy egy félholt csajt szednek elő onnan, tök megijedt és máris kérdezgetni kezdte, hogy minden oké-e. Istenem, de édeeeeeeeeeees *___________________*

 Meg kell hogy említsem, a fanservice sem maradt ki. Szép lassan végighúzta a kezét a mikrofonon, közben szinte kéjes tekintettel nézett végig az első sorban állókon, aztán... jajj, nem folytatom, mert jön az orrvérzés xD Volt ott minden, amit egy lány imádhat :P Felhúzta néhányszor a pólóját, itt-ott nyúlkát egy kicsit...Na szóval gondoskodott róla, hogy össze-vissza sikítozzon minden lány.

 De jött a horror! O_O Ugyanis az egyik szám végén egyszercsak a földön maradt. Senki nem értette mi van, mert ( legalábbis én úgy láttam ), hogy még félig a földön fekve is mosolygott, talán annyira nem fogta fel ő maga sem, hogy mi van. Aztán beszaladt egy segédje, aki fele akkora sem volt mint ő és kitámogatta szegénykét a színpadról. Mindenki kétségbeesett, én személy szerint önkívületben kiáltoztam, hogy " Miyavi! Miyavi! " A zenekar tagjai is elhagyták a színpadot, a tömeg meg totál rosszul volt. Majdnem 10 perc telt el, amikor egyszercsak visszajöttek, és Miyavi is visszajött a saját lábán, szerencsére hamar jobban lett U.U Huhh, azért egy pillanatra megállt a szívem.

 Összeszedte magát és folytatta a koncit, teljes bedobással. Végülis az, hogy rosszul lett, teljesen érthető volt, hiszen nagyon hajtott, hogy az egész turné jól sikerüljön, meg szinte minden napra volt neki egy koncert, nagyon kevés pihenéssel. Ráadásul még a budapesti koncert előtt hallani lehetett olyan híreket, hogy megbetegedett, szóval valószínüleg hozzánk is gyengécskén érkezett T_T.

Na szóval folytatta ott ahol abbahagyta. A hangulat ismét csúcson volt, és jöhettek a legismertebb számok, mint például a fentebb említett Subarishiki Kana. A tömeg persze kívülről fújta az egészet, ás természetesen Miyavi nagyon örült neki, látszott, hogy kellemesen csalódott a magyar rajongókban ^^ .

 Azt mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a basszeros, Takumi is nagyon jól nézett ki ^^ . Pont előttünk állt, mert ugye mi a bal oldalon voltunk és volt egy-egy pillanat, amikor egész közel jött hozzánk is, de végülis maradt a biztonságot nyújtó színpadon ( habár nem hinném, hogy engem bármi is akadályozna ha oda kéne hozzá jutnom ... ). A koncert csúcspontja ( számomra ) is eljött, Ugyanis Miyavi egyszercsak megindult a bal oldal  felé, lejött a színpadról és felállt a kordonhoz. Akkor picivel távolabb állt tőlem és épphogycsak elértem a karját, de már attól is teljesen kész lettem, hogy a könyökét elértem XD De itt még nem ért véget a dolog, mert kicsivel később ismét lelibbent arra az oldalra és legeslegnagyobb döbbenetemre ( és örömömre ) pont előttem állt fel a kordonhoz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! *____________________________________________* Fél méter sem választott el tőle, és mikor először kinyújtottam a kezemet ( teljesen ki sem kellett nyújtanom, hihi xD ), kétoldalt érintettem meg, majd egyre feljebb ment a kezem, már a nyakánál tartottam, a szemeim megteltek könnyekkel ( örömkönnyekkel ) és ... megsimogathattam az arcát. Persze csak nagyon gyengéden, nem durván és gátlástalanul. Erre ő lenézett rám és ezerrel rém vigyorgott *________________*  Én meg könnyes szemekkel visszamosolyogtam rá, aztán pár másodperc múlva visszament a színpadra. Azt hiszem semmi ehhez foghatót nem éltem még át, mert akkor és ott éreztem, hogy ő már nem csak egy álom <3 Kicsit talán nyálasan hangzik, de tényleg ilyen érzés volt ez.

Beszélt a kislányáról, hogy mennyire örül neki, persze végig angolul, én meg igyekeztem megérteni minden egyes szavát, ami végülis nem volt annyira nehéz, meg hát minden mondata után ujjongott a tömeg. Azt is elmondta, hogy mennyire jó látni minket, megkérdezte, hogy jól érezzük-e magunkat, tetszik-e nekünk, amit ő csinál - szóval figyelmes volt ^^ .

Aztán vége lett az utolsó számnak is, és nehéz szívvel, de boldogan figyeltem, ahogy egy mosoly kíséretében végignéz rajtunk utoljára, közben pedig elment. Utána még legalább 10 percig kiáltozta a tömeg, hogy " Miyavi! " . Sajna vissza nem jött már, mi pedig elballagtunk a PeCsából U__U Sosem fáradtam el még annyira, de hihetlenül boldog voltam, hogy láthattam őt élőben, sőt még meg is tapizhattam XD

Ha legközelebb jön, én tutira ott leszek, és aki nem jött el, az is jöjjön, mert életre szóló élmény ^^ .

by Jelly