Nagy várakozás és izgalom előzte meg a Versailles koncertet. Őket szinte már a megalakulásuktól fogva ismertük a tesómmal és évről évre végig követhettük minden ténykedésüket, így nem csoda, hogy nagyon megkedveltük őket. Arra viszont álmunkban sem mertünk gondolni, hogy valaha is eljönnek ide Magyarországra.

 Július 11-én reggel nagyon korán felébredtem, alig tudtam aludni az izgalomtól. Szerencsére teljesen fel voltunk készülve az egészre, már hetekkel korábban elrendeztünk mindent, a ruhákat, az ajándékot. És 9 óra körül elindultunk otthonról. Az út hosszú és keserves volt a nagy meleg miatt, ráadásul a létező leghosszabb úton mentünk Pest felé. A gyomrom már akkor totál görcsbe állt, alig bírtam magammal, végig ők jártak a fejemben. Aztán mikor beértünk Pestre, akkor izgultam csak igazán.

 A Diesel-hez érve már komoly tömeg fogadott minket, mindenki az árnyékban üldögélt, csak az elvetemültebbek dekkoltak a lépcsőnél esernyővel a kezükben. Akkor még csak délután 2 volt. Hát leültünk szépen és vártunk. Sajnos a várakozás idegölő volt több szempontból is: egyrészt nagyon hosszú volt az az 5 óra a kapunyitásig, másrészt nagyon éhes voltam, mert egész nap alig ettem valamit, szomjas is voltam, elképesztően meleg volt, abban a ruhában, amibe mentem, elég kényelmetlen volt a földön ülni és közben folyton úgy éreztem, hogy a többiek ellenségesen méregetnek. Bár lehet, ezt rosszul gondoltam...

A várakozás egyik legjobb pillanata kétségtelenül az volt, amikor először hallottunk odabenntről zenét. Tisztán hallani lehetett, ahogy próbálnak. Már akkor sikítoztam volna legszívesebben, de a jónép csak csendesen elüldögélt ott és figyelte az eseményeket . Aztán elmentünk a Diesel mögé is, és láss csodát: egy ajtó nyitva volt! O_O Hát a kíváncsi rajongó természetesen közelebb megy, és két másik lány társaságában valóban meg is közelítettük az ajtót. Egy folyosó látszott onnan, de elég üresnek tűnt, viszont hallatszott, hogy valaki azt  mondja: "Yuki!" Ettől is teljesen bebolondultunk, de aztán jött egy biztonsági őr és becsukta az ajtót. T_T Visszaballagtunk a helyünkre és tovább vártunk.

Aztán este 7-kor kinyitották a kapukat! *___* Ment a nyomulás ezerrel, bár itt mindenki próbált kettes sorba állni, mégis mindenki menni akart. Szerencsére viszonylag hamar bejutottunk, amit csodáltam is.

 Ottbennt ismételten hasonló kép fogadott minket, mint LM.C-n, tehát az első sorok már tele voltak. De szemfüles módjára kiszúrtam egy nagyon jó helyet, jobb oldalt a legelső helyen nem állt senki. Jobb oldalon, a legszélén már nem volt kordon, a kordon szélétől a hangfalig egy szűk, kb. 70 centis üres rész volt. Naná hogy a tesómmal odaálltunk. Tulajdonképpen egy lépés választott el minket a színpadtól, nem volt semmi akadály. Azért megkérdeztünk egy biztonsági őrt, hogy nem-e baj, ha előttünk nincs kordon, de azt mondta, hogy egyáltalán nem baj, majd valaki odaáll a színpad szélére. Közben mögöttünk is felsorakoztak az emberkék, megvitattuk kinek ki a kedvence.

Aztán kialudtak a fények és hihetetlen sikítás/ordítás követte mindezt. Azt hiszem én is magamon kívül üvöltöttem,a szívem a torkomban dobogott szó szerint, a vér egy pillanat alatt kiszaladt a kezeimből és a lábaimból, és azt vártam, mikor jelennek meg a színpadon. Körülöttem mindenki ugyanúgy ordított és ugrált, szerintem nem sok híja volt hogy el nem ájultam az izgalomtól.

Aztán vörös fények árasztották el a színpadot, és megjelent Yuki! A hangerő, ahogy sikítottak, minden korábbinál durvább volt. Yuki, mint egy herceg, úgy vonult be, komoly képet vágott, a ruhája, a haja tökéletes volt. Aztán belépett Teru, hihetetlen volt megpillantani őt is, és jóval magasabbnak tűnt, mint a képeken, vagy a videókban. Hizaki is megjött, akár egy hercegnő, a ruhája gyönyörű volt és csodaszépen volt kisminkelve, végül pedig a színpadra lépett Kamijo és nála üvöltött mindenki a legjobban. Nagyon durva volt látni őket, majd a végén Masashi is belibbent közéjük, és kezdetét vette a koncert.

Hizaki pont előttünk állt, és végig nagyon aranyosan figyelt ránk, többször is mosolygott. A tesóm csinált egy szivecskét, aminek a szélén fekete csipke volt, na az is nagyon tetszett neki, mert jópárszor rámutatott a végén pedig el is fogadta :)

Kamijo nagyon gyönyörűen énekelt, fantasztikusan adta elő az összes számot. Akkor örültem nagyon mikor a Zombie-t és a Serenade-t játszották. Viszont Kamijo a Serenade alatt elsírta magát, akkor pedig valahogy én se bírtam tovább, eleredtek a könnyeim. De amint a következő szám jött, jobban lettem és ismét mosolyogtam.

Szerencsére végig kaptunk vizet, bár mi a tesómmal előnyt élveztünk ott legelől ( több szempontból is ), mert nekünk azonnal oda tudták adni a vizet, ami pedig nagyon jól jött. Egy-két pillanat volt, amikor úgy éreztem, hogy elájulok, de valahogy mindig felülkerekedtem a rosszulléten és a következő pillanatban már sokkal jobban voltam.

Az volt az egyik legdurvább pillanat, amikor Hizaki egészen a színpad szélére jött, akkor a tömeg engem totál előrenyomott és mindenki meg akarta fogni a kezét, de Hizaki először megsimogatta a fejemet :) Magam se nagyon hittem el, utána ordítottam mint az állat tesóm arcába, hogy: " Hizaki megsimogatta a fejemet!!!!! " Többször is megfogta  a kezemet a koncert alatt és komolyan rengetegszer mosolygott. Mondjuk abban a hatalmas ruhában kissé nehezen mozgott, mert többször is megpróbált felállni a hangfalra, de csak nagy szerencsétlenkedés után sikerült..

Masashi is rendkívül jól játszott, csak kissé háttérbe szorult, nem igazán jött előre, és csak néha mosolyodott el.

Teru szegény alig tudott járni abban a cipőben, néha kissé meg is botlott miatta. Volt egy saját része is, amikor a többiek levonultak a színpadról és csak ő maradt ott. Eljátszotta a Reminisance-t, ami mindenkinek nagyon tetszett, én végig vigyorogva néztem.

Kamijo az egyik szünet után  egy vékonyabb ingben jött be, sokak örömére :) A hangja csodálatos volt élőben. Néha a színpadnak arra a felére is eljött, ahol mi álltunk és tök úgy éreztem, hogy kimondottan rám néz, mert az első sorok nagyon látszottak és mintha teljesen az ember szemébe nézett volna *_* Még egy pacsit is kaptam tőle, Teru meg egyszer megfogta a kezemet is koncert alatt. Yuki sajna kissé tartózkoodó volt, mert nem jött előre, viszont nagyon élvezhette a koncertet, mert totál megszállottan dobolt :D

Hizaki meg odaadta az üvegét a tesómnak, amiből előtte ivott, csak lazán odanyújtotta neki, és szerencsére nem akarta senki se elvenni tőle. Később a törölközőjét is bedobta, de azta közönség hátsó soraiba. Kamijo pedig egy aranyos kis fehér, világítós rózsát dobott be amit előtte megcsókolt. Tényleg olyanok voltak, mint az arisztokraták :)